1966
December eleje volt, a pincébol kinézve csak a fehér havat lehetett látni, amit az ablak elé hordta a szél. A fehérség a tisztaság! Örömmel néztük a koszos sötét pincébol! A srácok, akik azért jöttek el hozzám, hogy megtanuljanak verekedni, pár hónap múltán, az addig számukra ismeretlen és nem látott dolgok elsajátítása után, hihetetlen nagy változáson mentek keresztül. Ma már nem akarták minden áron megverni azokat, akik kötekedtek velük, hanem átfogni a kötekedo vállát és szembenézve vele?
Ott a poros pókhálós pincében megváltoztak a srácok, de velük együtt én is. Az az óriási különbség, hogy végre otthon, magyarul magyaroknak adhattam át azt a tudást, amit külföldön volt szerencsém megtanulni, és hazahozva igazi magyar módszerrel, nemcsak erovel, hanem szívvel-lélekkel tudtam átadni, amit mindannyian megértünk, hiszen magyar srácok vagyunk .
A srácok, akikkel hosszú hónapok után, hihetetlen nagy bunyókat vágtunk le a pincében, – sajnos a nevük már csak homályosan maradt meg emlékeimben – mind elhagyta Magyarországot, és külföldön telepedett le.
Április másodikán kitessékeltek feleségemmel együtt, mivel nem lett volna szabad ilyen nyugatias dolgokat tanítanom a magyar fiataloknak…. Két évvel késobb újból visszajöttem és azokból, akik megmaradtak, ismét csináltam egy kis csoportot, és ismét elkezdtük az edzéseket, de már kint a ligetben, kora hajnalban, vagy késo este, hogy ne nagyon lássanak minket. Ismét behívtak a külföldieket ellenorzo hivatalba, és a tudtomra adták, hogy a tevékenységem nem kívánatos, ezért azonnal fejezzem be a KEMPO oktatást Budapesten. Ennek ellenére, a kora reggeli és késo esti edzések nem szuntek meg kint a ligetben. Késobb megint nyomatékosan megkértek, hogy távozzak az országból, és ne neveljek több disszidenst.